Ingyensörtől a milliókig – Az Esport szerény kezdetei

‍

Manapság, mikor az, hogy videójátékozásból élünk meg, abszolút reális opció, érdemes tisztelgésképpen visszatekintenünk azokra, akik ezt akarva-akaratlanul is lehetővé tették. 

‍

A Betme nem bonyolítja a dolgokat. Ha tehetséges vagy és elszánt, röhögve feltörhetsz a legnagyobbak közé. Aki pedig azzal jön, hogy rendes ember a ládagyárban kezdi a dupla műszakot reggel hatkor, az tehet neked egy szívességet. Már ha szépen kéri, és vagy olyan jó fej, hogy megengeded neki. Mivel 2022-ben már egyáltalán nem igazak azok az orrvérzésig hangoztatott közhelyek, amikkel az idősebbek rendszeresen zsibbasztják az embert. Elvégre ha egyesek az üvegbe zárt szellentésüket meg a fürdővizüket árulhatják azon az alapon, hogy csinosak, illetve néha kontroller van a kezükben, akkor egy valóban ügyes gamer is csinosat szakíthat. Már ha van benne kitartás és bátorság, hogy megmutassa a világnak, hogy mire is képes. 

Ám abban van valami, hogy nem is olyan régen az embert megértően bólogató, fehér köpenyes orvosok és ápolók vitték volna be a pszichiátriára, ha azzal jön, hogy ilyesmiből akar megélni. Mert hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy a videójátékozás egy szűk, a többség által bizalmatlanul méregetett kör hobbijaként kezdte. Erre kismillió példa sorolható. A konzolok ötletét kitaláló és megvalósító Ralph Baerben annyira nem bíztak a főnökei, hogy több, mint húsz évbe került, mire elkészíthette az első masinát. Sőt, pénzt is alig kapott – mai árakon számolva hétmillió forintból kellett forradalmit alkotnia, ami igen jó pénz, ha az ember kocsit vesz, vagy pláne, ha bulizni indul hétvégén. Ellenben, ha figyelembe vesszük, hogy ma már a viccnek erős, komolyan meg nem gondolt Shower With Your Dad Simulator 2015: Do You Still Shower With Your Dad-ért is elkérnek 375 forintot, meghökkentően kevés. 

‍

A számítógépek terén pedig még rosszabb volt a helyzet. A böhöm monstrumok néha egész emeleteket is elfoglaltak, súlyuk megközelítette az egy tonnát, dollármilliókba kerültek, és ha elszakadt egy mágnesszalag, vagy elveszett egy lyukkártya, hetek eredményei mentek a levesbe. Persze, a közhiedelemmel ellentétben az informatikusok is emberek, tehát alapvetően jobban szeretnek játszani mint dolgozni. Így apránként rájöttek, hogy hogyan lehet a mai szemmel nézve elképesztően gyenge teljesítményű gépeket a bonyolult kalkulációk elvégzésénél jóval nemesebb célra használni. Hamar szöveges RPG-k és ilyen-olyan, kezdetleges próbálkozások tűntek fel, de a koronázatlan királynak az 1962-es Spacewar számított. Az itt kipróbálható Spacewar! ma már nem tűnik nagy számnak, de ott ez volt a PUBG-ba oltott Fortnite, egy csipetnyi CoD-dal megszórva. A multi-lövöldék és kis jóindulattal a battle royale-ok ősatyjaként is tisztelhető programban nem túl meglepő módon egy űrhajót irányítunk. A célunk pedig az, hogy szétlőjjük a riválisainkat, és lehetőleg ne szippantson be minket egy erőteljes gravitációs vonzású csillag. 

Nem túl sok, de tartozunk annyival a tényeknek, hogy még ma is kenterbe veri az EA egyik-másik emberiség elleni bűntettét. Ötven-hatvan éve pedig mindenkinek leesett tőle az álla, aki mérhetetlen mázlijára hozzáfért egy számítógéphez. Ez főleg az az egyetemeken tanulókra és dolgozókra volt igaz. A technikusok, doktoranduszok, zöldfülű elsőéves gólyák és diplomamunkájukon ügyködő végzősök egy emberként vetették rá magukat a játékra. Ám még így is csak tíz évvel később, 1972-ben figyelt fel először a külvilág arra, hogy azok a furcsa, hosszú hajú, szakállas figurák mégis mit csinálnak. A Rolling Stone magazin újságírója, Stewart Brand addig rágta főszerkesztője fülét, hogy az végül megunta a zaklatásnak is beillő könyörgést. Ráadásul abba is belement, hogy a lap szponzoráljon egy versenyt. 

‍

Ugyanakkor, az 1972. október 19-én, este nyolc órától lezajlott Intergalaktikus Spacewar! Olimpiának keresztelt esemény körülbelül annyira volt fényűző, mint kényszeresküvő egy észak-koreai ragálykórházban. Az indulók kaptak némi ingyensört, és a nyereményekről mindent elárul, hogy a kategóriák abszolút győztesei újság-előfizetéssel gazdagodtak. 

De ez senkit sem érdekelt, mivel a hangulat bőven kárpótolta a résztvevőket a szerény díjakért. Ahogy azt sem szabad elfelejteni, hogy akármilyen gyengécske is volt a jutalom a maiakhoz képest, a játékosok kedvükre szórakozhattak, a hobbijuknak élhettek, és még a legolcsóbb ingyencucc is pikáns ízt ad egy versenynek. Mert mégis más, ha van tét. 

‍

Az viszont beszédes, hogy a legeredményesebb titán pontos kiléte nem derül ki a lelkes Brand írásából. Hiszen az benne van, hogy Bruce Baumgart tarolt a Free for All-nak keresztelt, össznépi ereszd el a hajamaton. Ahogy azt is tudjuk, hogy Robert E. Maas volt a páros bajnokság egyik győztese. A párjáról azonban, aki az egy-egy elleni összecsapásokat is megnyerte, csupán annyit tudunk, hogy Tovarnak hívták. Vagyis az est sztárjának teljes neve egyszerűen nincs benne a cikkben. 

Ám ez már a múlt. Manapság ha jó vagy, az egész világ tud rólad, és a tétek is nagyobbak tessék-lássék apróságoknál. Ez nálunk sincs máshogy. Jelentkezz a tournamentjeinkre, vagy indíts te magad egy meccset, és légy az Esportolók új nemzedékének tagja. 

‍