Eminens diákok, pokolbéli démonok, hisztérikus multi-mánia és a mobilok robbanásszerű térhódítása: az FPS-ek történelme izgalmasabb nem is lehetne!    

‍

Megannyi más műfajhoz hasonlóan a belső nézetű lövöldék is az 1970-es években kezdték el bontogatni a szárnyaikat. Ahogy az sejthető, ekkoriban igen kevesen fértek hozzá ezekhez az alkotásokhoz, hiszen a komputerhasználat kiváltságnak számított. 

‍

Akár jelképnek is felfoghatjuk, hogy az első, kielégítően dokumentált történelmű FPS három középiskolás diák ügyességét dicséri. Greg Thompson, Steve Colley és Howard Palmer remek tanulmányi eredményeiknek köszönhetően részt vehettek a NASA egy programjában. Feladatuk egy, a folyadékdinamika alapjait ábrázoló segédanyag tető alá hozatala volt, de ők unalmas demonstráció vagy elméleti okoskodás helyett az 1973-as Maze Warral illusztrálták a kért fizikai jelenségeket. Ebben két felhasználó egy labirintusban kergetőzhet, és feladatuk magától értetődően a másik kilyuggatása. Thomspon később Dave Lebling segítségével nyolc fősre bővítette a meccseket. Azaz ahogy az látható, az egymás elleni, izgalmas viadalok már a kezdet kezdetén a zsáner velejét adták. Ezt jól mutatja, hogy 1974-ben az éra technológiai színvonalán csúcsteljesítménynek ható, űrszimulátor-FPS hibrid Spasim-ben nem kevesebb, mint harminckét bátor kalandor mérkőzhetett meg egymással. Később az 1980-as Battlezone is aratott a játéktermekben: ezt választva egy tankot irányítva ritkíthatjuk meg az ellenfeleket. 

‍

Az igazi forradalomig viszont az 1990-es évekig kellett várni, mert a technológia ekkorra tette lehetővé, hogy manapság megmosolyogtatónak ható, ott és akkor ellenben lenyűgöző effektek fokozzák az összecsapások hangulatát. Vitathatatlan, hogy a prímet eleinte az id Software csapata vitte. Tom Hall, John Carmack, John Romero és társaik évről-évre egyre magasabbra és magasabbra emelték a lécet.

‍

Holott a kezdetek egyáltalán nem tűntek rózsásnak. A mára szinte teljesen elfeledett 1991-es Catacomb 3-D az évtized szerény eladásokhoz szokott mércéjével mérve sem lett átütő siker. Holott alaphelyzete ígéretes: egy varázslót irányítva vehetjük fel a harcot egy elvetemült élőhalott mágus és ocsmány csatlósai ellen. A relatív kudarc viszont nem szegte a csapat kedvét: leültek ötletelni, és arra jutottak, hogy a Muse Software 1981-es, igen népszerű Castle Wolfenstein-jének újragondolása telitalálat lenne. Elvégre ki nem lőne arcon nácikat – köztük magát Adolf Hitlert? 

‍

Az elhatározást tettek követték, és a végeredmény felülmúlta a várakozásokat. Akkora hatást gyakorolt az ágazatra, hogy megannyi videójáték-történész szerint érdemes afféle tiszteletbeli elsőként tekinteni rá. Ám tagadhatatlan, hogy kissé soványka fegyverkínálatát  komoly kritikák illették, mivel összesen egy késsel, egy pisztollyal, egy géppisztollyal és egy golyószóróval oszthatjuk az áldást. Ezen kívül hiába a főellenségek, a ránk rontó katonák sem  éppen változatosak. Az 1993-as Doom viszont orvosolta ezeket a problémákat, és valóságos őrületet indított el. A pokol kreatúrái ellen egyebek mellett láncfűrésszel, shotgunnal, rakétavetővel, plazmaágyúval és az ikonikus BFG-9000-rel küzdő  Doom Guy-ként emlegetett tengerészgyalogos bosszúhadjárata milliókat szegezett a székekhez. Pláne, mert nem kizárólag a gép, hanem egymás ellen is küzdhettek. Míg a még többet, szebbet és jobbat adó, 1994-es Doom 2 egészen a hisztériáig fokozta a rajongók izgatottságát. 

Ekkoriban az FPS, mint fogalom lényegében nem létezett, mivel mindenki az id művét másolta: kismillió, hol jobb, hol rosszabb, Doom-klónként emlegetett program jelent meg. Hexen, Blood, Rise of the Triad, vagy éppen a Redneck Rampage: felsorolni is lehetetlen volna az összeset. Az viszont biztos, hogy a Duke Nukem 3D helyet kapna a listán, mert az obszcén szőke macsó átütő személyiségével és a B-listás filmeket idéző egysorosaival bebizonyította, hogy a főhősnek nem kell jellegtelen, néma gyilkológépnek lennie. Végül a cég formuláját az 1996-os Quake tökéletesítette, ami a kategória egyfajta kvintesszenciájaként forradalmasította az Esportot. Az 1997 májusában lezajlott Red Annihilation rendezvénysorozaton hozzávetőlegesen 1900 induló mérte össze az erejét, és a tizenhat legjobb egy Atlantában tartott, nagyszabású eseményen küzdött meg az első helyért. A babérokat végül Dennis "Thesh" Fong aratta le. Nem csak egy Ferrari 328-at vihetett el: lényegében az első, hivatalos Esport bajnokká is avanzsált. Ezt a címét egyébiránt a Guinness rekordok könyve is megerősítette. 

‍

De idővel más szelek kezdtek el fújdogálni – pontosabban fogalmazva, a túlélésre és okos problémamegoldásra kihegyezett System Shock már 1994-ben a maga útját járta, ám ezzel szabályt erősítő kivételnek számított. 

‍

Az FPS-ek a konzolokon is debütáltak, és az 1997-es, Nintendo 64-re kiadott Goldeneye bebizonyította, hogy a kontroller semmivel sem rosszabb az egérnél. Ráadásul megjelent az igény a komplexebb mechanikákra és a történetmesélésre. Az 1998-as Half-Life sikerében a multin túl az is közrejátszott, hogy bár Gordon Freeman a hőskort idézően néma, egy gazdagon kidolgozott, izgalmas világ része, és a másik dimenzióból érkező idegenek támadása helyenként filmszerű élmény. A Tom Clancy nevével fémjelzett, szintén 1998-as Rainbow Six a taktikára helyezte a hangsúlyt: a sikerhez gondos tervezésen át vezetett az út. A 2000-ben kiadott Deus Ex RPG-elemekkel, fejleszthető karakterrel, többféle módon megoldható akadályokkal és páratlanul mély, összeesküvés-elméletekre építő sztorijával kényeztette el a rajongókat. 

‍

De a fejlődés ezzel nem állt meg: a Halo-franchise az online mókára éhezőket szólította meg. A Bioshock ismét igazolta, hogy a sztori nem csupán holmi fölösleges függelék. A Far Cry 2 a nyitott világ csodáit mutatta meg, és a Borderlands a zsákmányvadászatra építő "loot-shooter" fogalmát dobta be a köztudatba. A Star Wars Battlefront és a Team Fortess 2 pedig a korábban is létező kaszt-megközelítésű játékmenetet szerettette meg a publikummal. Ez a koncepció aztán később tovább finomodott, és 2016-ban egyszerre két, markánsan megkülönböztethető fegyverekkel és képzettségekkel bíró hősöket felvonultató hero shooter is megjelent. A Battleborn azonban nem bírta a versenyt, és hosszas agónia után 2021 januárjában végleg lekapcsolták a szervereit – ám az Overwatch a mai napig él és virul.

‍

Hogy a jövő mit fog hozni, az remek kérdés. Beszédes, hogy a Rainbow Six Siege és az Apex Legends is a mobilok felé terjeszkedik – nem lenne hát meglepő, ha a 2020-as évek ennek a platformnak a meghódításáról szólnának. Egy dolog biztos: a kompetitív játék velünk marad, és a Betme gondoskodik róla, hogy a jövő esportolói kedvükre versenyezhessenek!

‍